A Vill-Korr Kft.  alapítói, a Gasztonyi család a rendszerváltás időszakában, 1990 augusztusában határozták el társaságuk létrehozását. A cég ma már Magyarország vezető villamosipari vállalkozása, győri telephellyel, de országos munkavégzéssel. Sikerének egyik titka, hogy a villamosipari szegmens széles palettáját lefedi. A magyar vállalat bizakodóan néz a jövőre és büszkén tekinthet vissza a harmincnégy éves pályafutására. A Behaviour című havilap nyilatkozatra kérte fel Balázs Bernadett HR igazgatót, ezt a cikket szemlézzük most.  „A kimondott hurráoptimizmus távol áll tőlem és munkavállalóinktól, a célunk inkább az, hogy kollegáink azt mondhassák: „Úgy érzem, hogy az első perctől megtaláltam a helyem”, Ha ezt sikerül elérnünk, akkor lesz mindenki elégedett. Hurráoptimizmus alatt nagyjából azt a fajta mesterséges, lelkendező optimizmust érthetjük, amely a XXI. századra már az egész világot meghódító self-help mozgalmak által kitermelt, manapság kifejezetten népszerű önfejlesztő könyvek és guruk “az vagy, amit gondolsz” alapú megközelítésének köszönhetően széles körben terjed. Természetesen ebben a műfajban is léteznek hasznos tanácsok, de leggyakrabban a következő recepttel találkozhatunk: ha negatív, pesszimista gondolatai támadnak, fogja magát, és cserélje le azokat egy ellenkező előjelű, pozitív gondolatra, és azt ismételgetve, “programozza át” agyát, a realitást pedig inkább hagyjuk. Mint általában a lélektani jelenségek esetében, most is sokkal árnyaltabb és bonyolultabb témáról beszélhetünk, mint gondolnánk, ráadásul általános, mindenkire egyaránt érvényes receptek sem feltétlenül léteznek. Kiderült ugyanis, hogy a pozitív hozzáállás sokkal inkább következmény, mint sem könnyedén magunkra húzható gondolkodási séma. A pozitív pszichológia kutatói azt kezdték el vizsgálni, hogy mik azok a személyiségjellemzők, amelyek különbséget tesznek a pozitív életszemléletű emberek, illetve pesszimista társaik között. Ha eredményeikre tekintünk, akkor az optimistákat sokkal inkább “reménykedő realistáknak” kéne hívnunk, ugyanis elsősorban reakcióikban, elvárásaikban és megküzdési módjaikban térnek el.

Egyszerűbben mondva: reális keretek között, de alapvetően azt feltételezik, hogy le tudják győzni a kihívásokat, bizakodóak és a lehető legjobb kimenetelt elővételezik, továbbá a cselekvéstől sem riadnak vissza.

Mindemellett fontos az is, hogy képesek érzelmeiket megfelelően szabályozni, vagyis miközben átélik azokat (jót és rosszat egyaránt), nem veszítik el a fejüket, józan ítélőképességüket és önbizalmuk, jövőbe vetett hitük is egészséges szinten marad. Ha a helyzet úgy kívánja, határozottan eszközölni tudják a szükséges változásokat, és bátran hoznak döntéseket. A magyarországi munka kultúra tapasztalatom szerint inkább pesszimista, a helyzet tagadása helyett, inkább a problémákkal és azok bénító hatásaival foglalkoznak, rögtön a legjobbat keresik az adott helyzetben, amivel éppen szembesülnek. Éppen ezért beszélhetünk sokkal inkább pozitív életszemléletről, mint gondolkodásról, hiszen itt nem a gondolatok milyenségén, hanem az élethez és a problémákhoz való általános hozzáálláson van a hangsúly. Meglátásom szerint, azok az emberek, akiknek már eleve magas önértékelésük volt, egy picit ugyan jobban érezték magukat az állítások mondogatásának köszönhetően, viszont azok, akiknek a leginkább szükségük lett volna a változásra, egyre rosszabb fényben kezdték látni magukat. Feltehetően azért, mert az alacsony önértékelésű emberek figyelmét az ismételgetés ráirányította a saját magukkal kapcsolatos negatív érzéseikre, és ezáltal éppen ellenkező hatás alakult ki. Egyszerűen ezek a mondatok emlékeztetni kezdték őket arra, hogy valójában milyen értéktelenek, kevéssé szerethetőnek érzik magukat. A pesszimista életszemlélet megváltoztatásához más módszereket érdemes keresnünk. És hogy mit csinál az optimista ember akkor, amikor egy helyzetre egyszerűen nincs megoldás? A lehető legtermészetesebb dolgokat: elszomorodik, átéli a veszteség, trauma vagy éppen a tehetetlenség okozta fájdalmat, az azzal együtt járó negatív érzelmeket, ha eljött az ideje, akkor pedig tovább lép.