A kezdet kezdetétől a Vill-Korr-család tagja volt Angyal Zsolt szerelésvezető, csodálatos kolléga, édesapa, férj, testvér és most, hogy az őt régóta gyötrő betegség legyőzte, gyász ülte meg az egész céget.
Angyal Zsolt még akkor került a Vill-Korrhoz, amikor a frissen indult családi vállalkozás 1990-ben elkezdte felvenni első munkatársait.
Ezért családtagként tekintenek az eltávozott kollégára, „a zászlóshajót fújta el most a szél” – mondja Gasztonyi László ügyvezető igazgató, aki 34 éve felvette Bácsán az első álláshirdetésre jelentkező Angyal Zsoltot.
Zsolt előtte a GYÁÉV munkatársa volt, ahol – mint néhány éve mesélte – egyre szűkösebb körülmények között dolgozott, viszont mindjárt az elején hasznosította az ott szerzett tudást, mert első melója a Szent István úti emeletes, „bútorboltos” társasház kaputelefonjának szerelése volt.
Zsolttal a családi szálakat tovább erősítette, hogy felesége is mintegy 30 éve a Vill-Korrnál dolgozik, és munkatárs volt egy időben a testvére, villamosmérnök fia pedig gyakorlaton volt korábban a cégnél.
„Zsoltról csak jót lehet mondani, és nem az ilyenkor illendő kegyelet miatt, hanem mert valóban a legjobb, legbarátságosabb kollégák egyike volt. Mindig mindenkihez kedvesen szólt, ezért a megrendelők is igen nagy örömmel dolgoztak vele. A munkatársak még a magánéletben is számíthattak rá, segített, ahol tudott, építkezéseknél vagy máshol. Már rég nem volt divat a „kaláka”, amikor ő még mindig megszervezte a kalákában végzett segítő munkát” – emlékszik rá Gasztonyi László.
Zsolt korábban szinte soha nem volt beteg. Csak ez a végső, súlyos rákbetegség volt, ami miatt táppénzre kényszerült az utolsó évben, pedig a bajról már jóval korábban tudomása volt.
„A főnökeként csak azt tudom mondani, hogy velünk együtt építette fel a céget szinte az első megrendelésektől, így a szakma teljes vertikumát ismerte. Amit vezetőként kellett tudni, azt bármikor maga is a két kezével el tudta végezni és bármennyit is dolgozott egy héten, ha valami munka befutott, nem lehetett tőle úgy kérni, hogy ne mondjon azonnal “igent” és ne pattanjon be az autóba” – emlékszik Gasztonyi László, aki a megboldogult kolléga mellett ült halálos ágyánál. Még kezet tudott fogni vele az utolsó óráiban.
Angyal Zsolt ötvennyolc éves volt.