Gasztonyi László előadásával indult a Győr-Moson-Sopron megyében mostanra nagy hagyományokkal rendelkező Nyugdíjasegyetem 24. tanéve. A Vill-Korr Cégcsoport vezetője a cég 35 évét foglalta össze, személyes történeteket és példákat is felhozva. Előadásának szövegét meg tudjuk itt mutatni:  Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Nyugdíjasegyetemi Hallgatók! Engedjék meg, hogy egy számomra különösen kedves idézettel kezdjem gondolataimat, amely immár több mint huszonöt éve ott függ az irodám falán, és amely számtalanszor adott erőt a nehéz pillanatokban. Arany János sorai ezek: „Előtted a küzdés, előtted a pálya. Az erőtlen csügged, az erős megállja. És tudod: az erő micsoda? Akarat, mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.” Ez a néhány sor számomra nem csupán irodalom, hanem életprogram. Benne van mindaz, amit a munkáról, a kitartásról, a vállalkozásról és az emberi tartásról gondolok. Nagyszerű és egyben megható, ahogy önökre nézek. Sokan ülnek most velem szemben, így biztosan vannak közöttük korábbi megrendelőink, iskolatársak, sporttársak, volt tanárok, barátok – hadd köszöntselek Titeket úgy is, hogy most a tömegben összemosódik az arcotok. Azt tudom, hogy a városi nyugdíjas klub elnöke, Rákosi Zsolti, volt városi főenergetikus is itt vagy, szia: Zsolti. Hadd mondjak néhány szót a pályám kezdetéről: Győrben születtem, és ma is büszke vagyok arra, hogy született győriként itt nőhettem fel, itt járhattam iskolába, és itt alapíthattam meg a vállalkozásunkat. Tanulmányaim befejezése után – műszaki végzettséggel a kezemben – a mai Magyar Telekom jogelődjénél, a Soproni Postaigazgatóságnál helyezkedtem el. Ez számomra nemcsak munkahely volt, hanem családi hagyomány is: nagyapám, édesanyám és nagynéném is ennél a vállalatnál dolgozták végig aktív éveiket, több mint negyvenéves munkaviszonnyal. Igaz, ők nem műszaki területen tevékenykedtek, de a hűség, a kitartás, az egy munkahelyen eltöltött hosszú évtizedek példája mély nyomot hagyott bennem. Az én feladatom a győri és a megyebeli, igazgatósághoz tartozó telefonközpontok áramellátásának biztosítása volt: szervizelés, karbantartás, fejlesztés. Ez a munka felelősségteljes, precíz gondolkodást igényelt. Akkor tanultam meg igazán, hogy az elektromosság nem tűri a pontatlanságot. Egyetlen hiba láncreakciót indíthat el. Ha egy rendszer működik, az azért van, mert valaki a háttérben rendben tartja. A sorkatonai szolgálat letöltése után, 1984 januárjában új lehetőség talált meg. Felvételt nyertem az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság GNV kirendeltségére – a Gabcsikovó–Nagymarosi Vízlépcsőrendszerhez (MILYEN LEHETŐSÉGEKET ADOTT EZ A MUNKAHELY) kapcsolódó projektre. Ez már egészen más léptékű kihívás volt. A vízlépcső-rendszer energetikai, irányítástechnikai, biztonsági kérdései komplex gondolkodást, rendszerszintű szemléletet követeltek. Ott tanultam meg, mit jelent nagy rendszerekben gondolkodni, mit jelent az, amikor a technika, a gazdaság és a politika metszéspontjában kell helytállni. Ezek az évek nemcsak szakmai tudást adtak, hanem bátorságot is. Bátorságot ahhoz, hogy egyszer majd a saját lábunkra álljunk. A rendszerváltás időszaka különleges korszak volt Magyarországon, sok jót hozott ugyan, de azt is, hogy a vízlépcsőrendszer politikai szimbólummá vált. Világos volt, hogy nem fogják befejezni, és bár a munkahelyem nem szűnt volna meg, de nem elégedtem meg azzal, ami valószínűleg rám várt: a márialigeti gátőrházban fejőgépbiztosítékot cserélni. A családdal gondoltunk egy nagyot. Elképzeltünk egy apró, másodállásban is működtethető vállalkozást. Nem volt mögöttünk tőkeerős befektető, nem volt privatizációból szerzett induló vagyon. Volt viszont hitünk egymásban, munkabírásunk és szakmai tudásunk. 1990-ben alapítottuk meg a Vill-Korr H. Bt., ugyanazzal a tevékenységi körrel, amit ma is végzünk. Gyakorlatilag nulla befektetéssel, összesen 10-10-10-10 ezer forinttal, tehát 40 ezer forinttal alapítottuk. Ezt néha szégyelltük, de manapság inkább büszkék voltunk rá. Így indult el tehát 1990-ben a VILL-KORR H. Bt. Egy tyúkólból átalakított kis műhelyben kezdtük. Első emberünket Angyal Zsolt felvétele.  Ha akkor valaki azt mondja, hogy harmincöt év múlva több milliárdos árbevételű, országosan ismert vállalkozás leszünk, talán mosolyogva legyintünk. De egyvalamit biztosan tudtunk: dolgozni akarunk, szakmai alázattal, megbízhatóan. Az első munkánk (Vízügy szomszédjában, pavilon, padlófűtés, főállás) jelképe lett a későbbieknek is, soha nem szereltünk elektromos padlófűtést, de amikor megkérdezték tőlünk, hogy meg tudjuk-e csinálni, azonnal rávágtuk: Természetesen! A felmondási időm alatt küldött még ki a munkahelyem  Párizsba és Lille-be, ugyan nem volt igazunk, de a műszaki felülvizsgálatot mégis megnyertünk. A vízügynek köszönhetjük a nevünket is Vill-Korr: villamos és elektromos korrózióvédelem. 1990. október 12-én a születésnapomon volt az utolsó munkanapon a vízügynél. Mátrai Tamás mondta rólunk a Vill-Korr 20 éves évfordulóján: „A rendszerváltásról azt tartják, hogy jókor kellett jó helyen lenni. De a Vill-Korr és Gasztonyi Laciék nem privatizáltak, nem voltak különösen jó helyeken. És ami a legfontosabb: a kezdetektől a MAGÁNSZFÉRA megrendelői köre mérte őket legerősebben. Ebben a közegben kellett helyt állniuk.” A padlófűtés után megtalált egy újabb, akkori viszonylatban nagy munka: Győrzámolyon egy elektrokémiai polírozóüzem villanyszerelése. Apánk az első munkáinknál még ott volt, aztán sajnos megbetegedett és elveszítettük őt. Próbáltuk megtalálni a sok munka között is az egyensúlyt, hogy a gyerekekre legyen időnk. Én minden szülői értekezleten részt vettem, Csillát és Petit próbáltam mindenben segíteni. Sokan kérdezik tőlem: mi a siker titka? Nehéz erre röviden válaszolni. Ha sorrendet kellene felállítanom, talán így hangzana: elhatározás, családi háttér, csapatszellem, önbizalom, becsületesség, szakmai tudás, lojalitás, kreativitás és fáradhatatlanság. Új érték előállítása iránti vágy. Milyen jó azt látni, amikor az országot szeljük keresztbe, hogy ezt is, ezt is, ezt is mi csinálunk. Volt előnye, hogy a tyúkolból indultunk, de voltak hajmeresztő történeteink: Hogyan lett az étkezőasztalból tárgyalóasztal? A sikerhez azonban nem elég egyszer jól dönteni. Tűzön-vízen keresztül kell vinni az elhatározást. Rugalmasan alkalmazkodni a körülményekhez, mert azok eszeveszett iramban változnak. Az irányt azonban tartani kell. A célt nem szabad szem elől téveszteni. A siker öröme csak akkor marad fenn, ha a jövő újabb eredményeket ígér. Ehhez állandó önkontroll szükséges. Folyamatos fejlesztés. Gyors alkalmazkodás a piaci környezethez. Aki azt gondolja, hogy egyszer eljutott valahová, és onnantól hátradőlhet, az nagyot téved. Ezt a piaci versenyben tanultam, tanultuk meg, de az otthonról hozott családi örökséget végig megőriztem: dolgozni sokat, tisztességgel. Nagyszüleim egyszerű parasztemberek voltak, anyám postás, ők is álmodoztak gazdagságról, de azt megtanultam tőlük, hogy az egyik lábam mindig a földön maradt. Szeretetben neveltek minket és megtanítottak a munka becsületére. Sokszor töltöttem náluk a gyerekkoromat. Büszke vagyok arra, hogy Vág és Acsalag díszpolgára is vagyok, igyekeztem visszaadni a gyökereimet jelentő falvaknak abból, amit mi tudunk adni: a villamosipari munkákból és egyéb más támogatásokból. Szüleimnek életem végéig hálás leszek, az ember feletti szeretetüket mutatták, hogy feltúrtuk az otthonukat, hiszen a vállalkozásunk a tyúkól után a házukban működött. Elég jó időben, jó helyen lenni? Szerencse is kell? Igen, kell. De a szerencse önmagában kevés. Ahogy mondani szokták: jó időben, jó helyen, nagy szerencsével – és még nagyobb kitartással. A sikert nem elég akarni. Tenni kell érte. Sokat, következetesen, éveken, évtizedeken át. És igen, kockáztatni is kell. Az üzleti élet tele van kockázatokkal: melyik megrendelővel kötünk szerződést, milyen garanciális kötelezettséget vállalunk, hogyan kezeljük a gazdasági környezet változásait, miként előzzük meg az üzemi baleseteket. A mi családi vállalkozásunk mindig az elemzett, megfontolt, konzervatív kockázatvállalást tartotta célravezetőnek. Nem vakmerőségből, hanem felelősségből dolgozunk. Az első ISO minősítést már 1997-ben megszereztük, azóta számos tanúsítvány szereztünk: a NATO-t, a Mebir munkabiztonságot, olyan minősítések ezek, amilyenek a nagy vállalatoknak sem voltak. Nekünk igen.  És a feltételeiknek azóta is meg tudunk felelni. A vezető személyisége döntő szerepet játszik egy vállalkozás életében – különösen egy magyar, családi tulajdonú középvállalkozásnál. A célok megfogalmazásáig demokratikus vezetőnek tartom magam: kikérem tulajdonostársaim, kollégáim, szakértők véleményét. A döntést azonban nekem kell meghoznom. És amikor megszületett a döntés, annak végrehajtásában következetes vagyok. Ezt a gyerekeim is megtanulták, merthogy ők belenőttek a Vill-Korrba és meghatározó munkatársaimmá váltak. Péter fiam villamosmérnök lett, ő tervezte a Vill-Korr székház villamossági munkáját, ezért 5-ös diplomát szerzett. (Egyetem, intelligens labor, próbapult)  Csilla a cég gazdasági igazgatója, de a szélkerekek indulásakor újabb diplomát szerzett: energetikai szakközgazdász lett. Velünk együtt nagyon sok munkát tettek a cég sikerébe és ez ma is tart. Peti a legjelentősebb munkáinkat viszi most is: OTP-székház, Dürer, MNB… Közben remélem, hogy a tőlünk kapott családi mintákat is átadják Peti három fiának. Több mint harmincéves hagyomány, amihez ragaszkodom, hogy én vagyok a Mikulás, a legkisebb unokámnál még nem buktam le… A VILL-KORR tevékenységi köre az évek során folyamatosan bővült.

• Köz- és díszvilágítás kiépítése és korszerűsítése, a templomok kivilágítását mindig ellenszolgáltatás nélkül vállaltuk
• áramszolgáltatói hálózatok létesítése,
• technológiai villanyszerelés: Dolgoztunk és dolgozunk olyan multinacionális partnereknek, mint az E.ON, az Audi Hungaria, a Bosch, a Siemens, Mercedes, BMW, Rába, ipari park döntő többsége, vagy a STRABAG. Az, hogy ezek a cégek bizalmat szavaztak nekünk, egyértelmű visszajelzés arra, hogy a minőség és a megbízhatóság nemzetközi mércével mérve is helytáll.
• épületvillamosság: győri Árkád, 100 Aldi, metrovasutak,
• forgalomirányító jelzőlámpák telepítése és karbantartása,
• kapcsoló- és elosztóberendezések gyártása,
• gyengeáramú rendszerek – világítás, erőátvitel, tűzjelző, riasztó, épületfelügyeleti rendszerek – tervezése és kivitelezése.

Kiválással létrehoztuk a Vill-Korr Energia Kft-t is 2004-ben, ezzel beléptünk a megújuló energia piacára. A tevékenységi köreinkben az automatizáláson kívül az épületek, szobrok díszkivilágítása áll a szívemhez legközelebb. A munkák elnyerésekor rendre én tárgyaltam, sokszor tapasztaltam, hogy a nagy, országos cégek mosolyogva néztek ránk, a kis győri bt-re, majd kft-re, aki velük együtt a nagy munkára pályázik. Ilyen volt a Budavári palota díszkivilágítása is, amit aztán mégiscsak mi nyertünk el. Szamkó Katalin, aki az egész beruházást felügyelte, ezt mondta rólunk: „A Budai Palota felújtása beláthatatlanul nagy költség lett volna, az azonban jól hangzó ajánlat volt, hogy lényegesen olcsóbb díszkivilágítással is csodát lehet tenni. A csodában hittünk, onnantól, hogy papíron láttuk, milyen lehet. De a kivitelező kezében voltunk, mert ha ő ezt mégsem tudja megcsinálni, akkor az álom szertefoszlik. Nem történt meg, ezért – utólag elmondhatom – életem végéig hálás leszek a Vill-Korrnak és Gasztonyi Laciéknak. Soha nem felejtem el, amikor a fények kigyúltak, olyan látvány volt, mint amikor egy óriási óceánjáró elindul. Csodálatos.” A győri munkák éppúgy fontosak voltak nekünk, de a szívünk csücske a karácsonyi díszkivilágítás. A díszkivilágítás első megrendelője Balogh József volt, de utána és előtte is minden polgármesterrel együtt tudtam dolgozni. Egy város és az ott működő cégek esetében elengedhetetlen a jó kapcsolat, volt, akivel ez barátivá mélyült. Az elmúlt évtizedek során árbevételünk közel 5-7 milliárd forintra nőtt, és közel száz saját munkatársat foglalkoztatunk, az alvállalkozókkal együtt pedig ennek többszörösét. De számomra a legfontosabb mérőszám nem az árbevétel, hanem az, hogy hány család megélhetése kötődik hozzánk. Büszke vagyok arra, hogy az elmúlt 35 évben mindig a szabályos utat igyekeztünk járni, nem volt adóbüntetésünk, dolgozóinkat becsüljük annyira, hogy a nyugdíjas éveiket meg tudják nálunk alapozni. Az első nagy lépcsőfok az volt, amikor a kis családi műhelyből stabil, megbízható helyi vállalkozássá váltunk. A második, amikor regionális szinten is jegyzett céggé nőttünk. A harmadik, amikor országos projekteken bizonyíthattunk. És ma már ott tartunk, hogy stratégiai architektúrában gondolkodunk: hogyan lehet hosszú távon piacvezető pozíciót elérni és megtartani. Hiszem, hogy a siker nem végállomás, hanem folyamat. Minden elért eredmény újabb felelősséget jelent. Minden megnyert tender mögött ott van a következő kihívás. Amikor visszatekintek az indulásra, a tyúkólból kialakított műhelyre, a bizonytalan kezdetekre, csak egy gondolat jut eszembe: az akarat valóban borostyánt arat. És ha megvan a hit, a család, a csapat és a tisztesség, akkor a legkisebb műhelyből is lehet országosan meghatározó vállalkozás. Őszintén hiszem, hogy a vállalkozásoknak, amint azt megtehetik vissza kell adniuk annak a városnak, azoknak a közösségeknek, amelyek a munkájukban támogatják, amelyek otthont adnak, amelyek értéket teremtenek. A gyökereinkhez térünk itt is vissza, a szobrok állításával példaképeinkre emlékeztetjük a jelen és a jövő gefgnerációját. Szinte minden területet támogattunk már vagy támogatunk most: sport, kultúra (Vill-Korr Sulibérlet, Kisfaludy Alapítvány elnöke), egyház, egészségügy és nem utolsósorban a nyugdíjasklubokat. Sok könyv kiadását támogattuk az legfrissebb sorozat esetében Győr 100 évét tudjuk bemutatni az itt élőknek, a 3 részes sorozatban 1920-tól 2025-ig felelevenedik szüleink és a mi életünk. Ez a könyv is olyan talán, mint a mi családunk: nem fellengzős, nem akar nagyot és sokat mondani, csak azt, amit átéltünk mi is, mégis sok értéket és érdekességet felfed. Győr, a megye legnagyobb, és országosan rangos: Üzleti etikai, Széchenyi, Schreder-díjakat vehettem, vehettük át, mert az elismerések is közösek. Arra különösen büszke vagyok, hogy pártállástól függetlenül ismertek el minket, vagyis vehettem át díjat Balogh Józseftől, Borkai Zsolttól, Németh Zoltán megyei elnöktől és Pápai Lajos püspöktől is. A díjak visszajelzések, nem az önfényezést szolgálják. A pápai áldás, amelyet II. János Pál szobrának avatásakor kapott a családunk, különösen becses számomra. A Mindszenthy, Szent Adalbert díjat az otthonban őrzöm. A sikert a mi családunk nem pénzben méri, nem vesz körül minket luxus, hétköznapi életet élünk, ma is sokat dolgozunk, a tojást a kertem végéből reggelente én szedem össze. A szívügyem, és nemcsak azért, mert az unokáimnak – most Andrisnak – át tudom adni a tudást, hanem ezért is, mert valóban fontosnak tartom az utánpótlás kinevelését. Sok éve gyakorlati oktatóhelyszíne vagyunk a Págisznak, évente 8-10 diák nálunk tanulja meg a gyakorlati fogásokat. Ebben a tanévben 12 leendő erősáramú elektrotechnikus számára biztosítunk lehetőséget a duális képzés gyakorlati részének elsajátítására. A szülői értekezlet is hagyomány nálunk, itt mutatom be a vállalat működését és képzési helyszíneit. Mi hosszú távon is számítunk a diákokra, és a kemény munkáért cserébe biztos megélhetést, jó csapatot és fejlődési lehetőséget kínálunk. És nem utolsósorban egy szerződést. A fiatalokat az evezésen keresztül is támogatjuk: Petiről néhány szó.   De az evezésen kívül támogatóként vagyunk jelen a birkózásban, a Sportcsillagok Alapítványában, a Rába ETO-nál és még hossza sorolhatnám. A legnagyobb unokám evez, a középső birkózik, a legkisebb még focizik és teniszezik. Mi pedig újabb hobbit találtunk magunknak: Jó érzés volt kijárni Tényőre a villamosipari munkák után, aztán egyszer csak azt éreztük: ez már több mint regenerálódás, itt valami csodás dolog születhet. Gyökereink meghatározzák jelenünket – ezt vallottuk ekkor is, így amikor a gazdaságnak nevet választottunk, hamar megtaláltuk a megfelelőt: Hét Tölgy Birtok. Azóta nagyobbra nőtt ez az álom, mint gondoltuk, de ahogy mondtam is, a legnagyobb unokámnak valószínűleg a jövőjét is jelenti majd. De a középső unokám is megtalálhatja itt a számításait, ő jelenleg villamosipari pályára készült (ugyanúgy a PÁGISZ-ba jár, mint anno én), s a gazdaságban olyan szintű villamosipari fejlesztéseket használunk, amihez a legmagasabb szintű tudás szükséges. 2025-ben mi lettünk Magyarország Legszebb Birtoka. (NÉHÁNY MONDAT MÉG A BIRTOKRÓL. 2024 óta hivatalosan nyugdíjas vagyok én is, de az utolsó aktív munkanapomat egy újabb nyugdíjas-aktív követte. (AZ OTTHON FELEJTETT BELÉPŐKÁRTYA TÖRTÉNETE). Ugyanolyan elánnal igyekszem végezni a munkámat, annyival bonyolultabb lett most minden, hogy nem egyszer jut eszembe Toldalagi Pál nyolc sora: „… csak tenni-venni, nézni bátran, az életünk hogyan szövődik, harcolni kell, hogy megtaláljad, a boldogság összetevőit, kibontás a gubancból s minden, ami volt, hátra hagyva, a remény édes erejével készülődni egy másik napra.” A legfontosabb értéket, az emberek tiszteletét és megbecsülését, amit otthonról hoztam, hiszem, hogy megtartottam. A családi vállalkozásunk hiába nőtte ki magát akkorára, hogy volt, amikor 130 kollégával dolgoztunk, nekem ők valahol a családom részei is voltak, nem pusztán munkavállalóként tekintettem, tekintek rájuk. Ismerem a gyerekeiket, a szüleiket, az első felvett kollégám halálos ágyánál ott voltam, fogtam a kezét. Az elmúlás az életünk része, mi már gondolhatunk rá, ha nem is siettetjük természetesen az eljöttét. Idézettel kezdtem, hadd zárjam azzal is: „Olyan lesz az öregségünk, ahogyan élünk. Lehet, hogy úgy végezzük, mint egy kihalt város, de az is lehet, hogy olyanok leszünk, mint egy hatalmas fa – amely jelentőségteljes marad még akkor is, ha már nem tud megállni a lábán.” Paulo Coelho Azt kívánom magamnak és Önöknek is, hogy szálfaként végezzük.