Egy évvel ezelőtt egy hasonló színpadon még díjazottként álltam az unokámmal – örülök, hogy most is itt van mellettem. Akkor a családunkkal együtt azt az örömöt és büszkeséget éltük át, amit a Magyarország Legszebb Birtoka cím jelentett számunkra. Ma pedig már én köszönthetem Önöket, és adhatom tovább azt a díjat, amely nekünk tavaly olyan sokat jelentett. Azt hiszem, egy ilyen este nemcsak a győztesekről szól. Sokkal inkább mindazokról, akik nap mint nap felkelnek, kimennek a földre, gondozzák az állatokat, dolgoznak az ültetvényeken, fejlesztenek, építenek, küzdenek az időjárással, a piaci nehézségekkel, és közben megpróbálják továbbadni mindazt, amit az előző generációktól kaptak. A nagyszüleinktől, ahogy a mi esetünkben is. Mert egy birtok nem egyik napról a másikra lesz szép. És talán még fontosabb: egy birtok nem attól lesz igazán értékes, hogy hogyan néz ki, hanem attól, hogy mennyi munka, hit és szeretet van mögötte. Tavaly, amikor megkaptuk ezt az elismerést, sokan gratuláltak nekünk. Mi pedig tudtuk: ez a díj valójában nem egyetlen év munkájáról szól. Benne van sok korán kelés, sok döntés és rengeteg olyan munka, amelyet kívülről talán senki sem lát. És talán éppen ezért olyan értékes. Én magam is hiszek abban, hogy a valódi sikernek nincs rövid útja. A siker mögött rendszerint ott van a szorgalom, a kitartás és az a bizonyos makacsság, amely időnként talán már önfejűségnek tűnik. De kell hozzá valami más is: tisztesség. Mert lehet gyorsan eredményt elérni, de tartós értéket csak hosszú idő alatt lehet teremteni. Ezt a saját életünkből is megtanultuk: több mint harmincöt éve, 1990 augusztusában az édesapámmal, az édesanyámmal, a feleségemmel és az öcsémmel gondoltunk egy nagyot. A rendszerváltás időszakát éltük, és létrehoztunk egy kis vállalkozást. A kertünkben álló, tyúkólból átalakított kis műhelyben és irodában kezdtünk. Akkor természetesen nem tudtuk, hová vezet majd ez az út. Ahol vagyunk, az is munkáink egyik gyöngyszeme, büszkék vagyunk az ETO Hotelre is, amelynek villamossági munkáját végeztük. Középső unokám, Andris ezt a szakmát tanulja középiskolásként – Andris, nagyon büszke vagyok Rád! Nem tudtuk, hogy egyszer több száz emberrel dolgozunk majd együtt, hogy a Vill-Korr Hungária neve Győrön túl az ország számos pontján ismert lesz, és hogy egyszer majd egy ilyen estén arról beszélhetek: több mint három és fél évtized munkája áll mögöttünk, és erre alapozhattuk a Hét Tölgy Családi Birtokunkat is.  A siker közös volt, családom minden tagjának köszönettel tartozom és ezt el fogom mindig mindenkinek! Egy dolgot közös mindkét vállalkozásunkban: dolgozni kell. Nem kaptunk készen semmit – sem a Vill-Korrnál, sem a Hét Tölgy Családi Birtoknál.  A nulláról indultunk, a saját erőnkből építkeztünk, és közben megtanultuk, hogy egy vállalkozás – éppen úgy, mint egy birtok – hosszú távú történet. Nem elég elültetni a fát. Gondozni is kell. Nem elég elkezdeni valamit. Végig is kell csinálni. És nem elég sikert elérni. Meg is kell tudni őrizni azt a tisztességet, amellyel elindultunk. Talán ezért is érzem különösen közel magamhoz ezt a versenyt. Mert amikor ma Magyarország Legszebb Birtoka cím gazdáját ünnepeljük, valójában nem pusztán egy gyönyörű birtokot díjazunk. Embert díjazunk. Családot. Hitet. Kitartást. És az elvégzett munkát. Tavaly mi kaptuk meg ezt az elismerést. Ma pedig jó érzés továbbadni a stafétát. Azt kívánom az idei győztesnek, hogy érezze át ugyanazt a büszkeséget, amit mi éreztünk egy évvel ezelőtt. De azt is kívánom, hogy a díj ne lezárjon valamit, hanem újabb lendületet adjon. Mert aki egyszer már felépített valamit, az tudja igazán, hogy mindig van még egy következő lépés. Van még egy fa, amit el lehet ültetni. Van még egy épület, amit fel lehet újítani. Van még egy ötlet, amit meg lehet valósítani. És van még egy generáció, amelynek tovább lehet adni mindazt, amit mi kaptunk. Talán ez a legfontosabb, amit egy ilyen este üzenhet nekünk: Az igazi érték nem az, amit egyszer elértünk. Hanem az, amit képesek vagyunk nap mint nap újra megdolgozni érte, megőrizni és továbbadni. Kívánom, hogy a mai este minden résztvevője legyen büszke arra, amit létrehozott. Legyen büszke a munkájára, a családjára, a közösségére és arra az útra, amelyet bejárt. És kívánom azt is, hogy jövőre ugyanilyen jó érzéssel adhassuk tovább a stafétát. Gratulálok minden idei jelöltnek, minden döntősnek, és természetesen az idei győztesnek! Köszönöm, hogy itt lehetek, a családommal együtt lehetünk Önökkel, és köszönöm, hogy együtt ünnepelhetjük mindazt, amiért nap mint nap érdemes dolgozni. Szívből gratulálok, és kívánok mindannyiunknak még sok közös sikert, sok elvégzett munkát és sok olyan estét, amikor büszkén mondhatjuk: megérte.