A hétvégén Rábasebes díszpolgára lett a Vill-Korr Hungária Kft. ügyvezetője. A rangos elismerést a cég alapításának 32. évfordulóján vehette át Gasztonyi László, erre mondják azt, hogy nincsenek véletlenek. A díjon – mind mindig – az egész családi vállalkozás osztozik. Hasonló 2015-ben történt, amikor szintén a cégalapítás évfordulóján vehette át Gasztonyi László a Szent Adalbert díjat Erdő Péter bíborostól.  A díszpolgári címek rangos helyen sorakoznak a családi vitrinben, Gasztonyi László immáron Győr, Győr-Moson-Sopron megye, Acsalag, Vág és Rábasebes díszpolgára. S hogy miért áll mindegyik egyaránt közel a  szívéhez, azt a köszöntő beszédében mondta el Rábesebesen.

  „Sok évet kell visszaugorni az időben, de nem annyit, hogy a gyermeki emlékezetből kimosódjanak a felhőtlen, boldog rábaközi nyarak. A vági nagyszülőkhöz sokszor jöttünk el a testvéremmel, s ha erre jártunk, Rábasebesen is beköszöntünk az ismerősöknek. Emlékszem, sokszor próbáltunk úszni a sebes folyóban, de a szembeár rendre erősebb volt nálunk. Küzdeni és szeretni tanított meg minket ez a vidék, s nagyszüleink ölelése várt. Sok kéréssel keresnek és találnak meg minket megyeszerte, s mi segíteni szeretünk, kérkedni velük nem. Az adományozásnak nálunk nincsenek kőbe vésett szabályai. A mérce a hasznosság, az emberiesség, a környezeti kultúra emelése, az értékek gyarapítása. Rábasebesen egy mesterséges gólyafészek kialakításához is hozzájárultunk, amely elsőre talán mosolyt csal az arcokra. De ez a fészek a jelképe is annak, hogy egy gólyacsalád rendre hazatalál ide. A szándék az Önök településén is minden esetben az volt, hogy támogatásainkkal hozzájáruljunk a község népességmegtartó erejéhez, a térségben élő emberek komfortérzetének javításához.” Gasztonyi László hangsúlyozta: „Sokat tanultam az életben és az élettől. Például azt, hogy a hatalmat és a pénzt egyesek elpazarolják, mások visszaélnek vele. Az igazán sikeresek azok, akik képesek a másik ügyét támogatni. Nagy különbség van aközött, ha van valamink és lemondunk róla, és aközött, ha nincs semmink és elítéljük azokat, akiknek van. Mert amit magunkért teszünk, az velünk együtt meghal. De amit másokért és a világért, az örökké megmarad. A díszpolgári cím a haláláig elkíséri az embert, míg él, büszke rá. De egyben emlékezteti is arra, hogy dolga van még ezen a vidéken, azon a tájon, ahová nyaranta éppúgy hazatért, ahogy az otthonra lelt gólyapár.”